Botond a XXI. században
Általános iskolás
gyerekeknek rajzpályázatot írtak ki Botond mondájáról a budapesti
kereszténydemokraták. A pályázat eljutott az összes iskolához.
Nem csak budapestiekhez, nem csak a magyarországi gyerekekhez, hanem
az egész Kárpát-medencében élő, Botondot ismerő és szerető
iskolásokhoz.
Ez a pályázat jó alkalom volt, hogy megtudjuk, a mai fiatalok hogyan képzelik el Botond történetét? A válasz: több, mint 460 beérkezett kép a Kárpát-medence minden tájáról, melyet 401 iskolás festett, rajzolt, készített a legkülönfélébb anyagokból, nagy gondossággal. Összesen 112 településről érkeztek a művek, köztük minden elcsatolt magyar vidékről: Kárpátaljáról, Erdélyből, Délvidékről, a Felvidékről és még Moldvából is. Emellett Németországból és svájci vasárnapi magyar iskolából is érkeztek munkák.
Ilyenkor sok múlik a
tanárokon, megragadják-e az alkalmat, beszélnek-e Botondról a tanítványaiknak
rajzoltatják-e őket? Ezt sokan meg is tették. Egy nagyszerű
veszprémi tanárnő közel hatvan diákjának a rajzát küldte
be. Ennyi gyerek fejében lett kikerülhetetlen, hogy nemzete múltjával
foglalkozzon. A múlt olyan pillanatával, ami büszkeségre ad lehetőséget,
hisz a magyarok győzelméről szóló mondát kellett megrajzolni.
De sok hasonló tanár volt, aki rajzlap mellé ültette tanítványait.
Aztán jött a nyár, a gyerekeket átvették a nagymamák, nagynénik.
Rajtuk is sok múlik, mivel foglalkoztatják a rájuk bízott gyermekeket
a szünidőben. Bizony, nem kevesen Botondot rajzoltattak, mint pl.
székesfehérvári és Balaton melletti nagymamák, akikhez Németországból
és az ország más részéből jöttek nyaralni az unokák. Minden
tisztelet a Nagymamáknak!
Interneten is lehetett
szavazni a beküldött képekre. Ez egészen megdöbbentő eredmény
hozott: több, mint 6500 szavazat érkezett az alkotásokra úgy, hogy
minden számítógépről naponta csak egy szavazatot lehetett leadni.
Aki figyelemmel kísérte az internetes szavazást, mindkét korosztályban meglepő és izgalmas versenyt láthatott. A nagyoknál kaposvári és beregszászi kislány versengett láthatóan rengeteg segítő szavazatával támogatva. A kicsiknél, miután Somogyvár polgármestere megtudta, hogy településéről az egyik kislány egész jó rajzot küldött be, telefont ragadott, végighívott mindenkit, akit otthon mozdítani tudott, és másnap már száz fölött volt a leányka szavazatainak száma, ami később további sok százzal növekedett még. Közben a Felvidéken, Zsitvabesenyőn is valami hasonló történt, mert egy ottani kislány szavazatai is hirtelen gyarapodni kezdtek. Hetek teltek el, és a két település nemes versenyben fej-fej mellett haladt. Azt, hogy két kis falu vetélkedése mennyire nemes és szép volt, jelzi, hogy Somogyvár polgármestere meghívta vendégségbe a felvidéki kislányt a családjával együtt. Kell-e ennél szebb példa közösségépítésre, és a mai határokon átnyúló magyar-magyar kapcsolatra? Lehet-e ennél többet várni egy egyszerű rajzversenytől?
Ha igen, itt a következő
példa: egy alapítvány kis erdélyi falu gyerekeit nyaraltatta Magyarországon,
és mindegyikkel megrajzoltatta Botond történetét. Ha eddig nem ismerték
volna, most már saját élményük is van, hisz bátortalan vonásokkal
lovat, vitézt és sátort rajzoltak, ami füstölt, mint otthon. Tudják,
Botond kicsi volt. Ezért a ló lefelé hajtja a fejét, úgy szaglássza
gazdáját. Ahogy otthon őket apjuk lova. Ott van minden rajzban az
alkotója, ott van, hol él, és hogyan. Ezek a gyerekek soha nem lesznek
művészek. De életük egy részét küldték el, mint ahogy a moldvai
gyerekek is, akik Botondnak bocskort rajzoltak, hisz otthon is abban
járnak az emberek. Más vidékről érkezett képen pedig Botondnak
kackiás bajusza van. Érdemes lenne elmenni, megnézni, kiről mintázta
ezt a kis művész?
Ezekből a rajzokból válogattuk a 2010 évi naptárunkat, hogy megörökítsük a 460 rajzlap fölé ceruzával, tollal, ecsettel görnyedő magyarságára büszke ifjú elkötelezettségét. Ez a fontos most, a XXI. században, itt, a Kárpát-medencében.
A rajzpályázat díjazottjai > >
A nyeremények felajánlói, támogatóink > >
